navigare necesse est _ vitorlázni kell

Az átkelés (Cabo Verde - Barbados)

2009. november 27. péntek, elindultunk a nagy úton

Tegnap délután indultunk, pótoltuk az akkutöltésre is használt üzemanyagot és beleindultunk az éjszakába.
A hajnali ügyeletem után bekapcsoltam a rövidhullámú rádiót, nagy pezsgés volt. Több magyar állomással is forgalmaztam.
Jó szelünk volt, raumban mentünk egész nap, félig reffelt grósszal és teljes génuával.

2009. november 28. szombat, folyamatosan jó szélben haladunk

Egész nap csodás szelünk volt, 6 csomós átlagot mentünk.
Reggel körül kisebb baleset ért minket. Felvertem 20 tojást, és amíg a hagymát sütögettem, egy hullám kiborította a tojásokat a szalon ülőkéjére, volt ám anyázás rendesen. Majd egy órán át próbáltuk kipucolni a hajót, valószínűleg napokig fogjuk érezni az elfolyt tojásokat. De dafke rántottát ettünk, a maradék tojások látták kárát. Most már csak a Vilinek sikerült egy kicsit kiborítania a kész tojásokat, de hát egy egytestű hajón ez nem meglepő.
A kaja után a legénység egy része nekiállt lemosni a hajóról a Zöldfoki szigeteken szerzett vörös szaharai port, amitől minden egy kicsit rózsszínű lett.
Délután hangulatjavítási célból Lacival egy pompás rakott krumplit csináltunk, a sütőben rotyogtattuk össze.
Éjjel esett néhány csepp eső, különben eseménytelen éjszaka volt.

2009. november 29. vasárnap, a nagy halfogás napja!

Hogy raumban maradjunk, kissé északabbnak haladunk. Jobb oldalon a kitámasztott génua, balon a preventerrel fixált grósz. 6-7 csómót megyünk, csak így tovább!
Zsolti épp hogy elkészítette a virslis káposztalevest, amikor a pecások riadót kaptak, mindkét kintlévő zsínórra akadt valami. Z pillanatok alatt kihúzott egy 8 kiló körüli barrakudát, Vili viszont a klasszikus bot-orsó cajggal majd egy órát küzdött az aranymakrélájával, ez is volt vagy 6 kiló.
Egész délután halak feltrancsírozásával és elpakolásával foglalkoztunk. KItakarítottuk a jégszekrényt és beindítottuk a motort, hogy a halakat rendesen lehűtsük.
Este a barrakuda-szeletekből frissensültet csináltam, de előtte elfogyott a virslis káposztaleves is.

2009. november 30. hétfő, reggel, délben, este hal

Reggelire hagymás alapon makrélát sütöttem, borral locsolgatva.
Erősödött a szél, pompásan haladunk:
A változatosság kedvéért délben is sült hal volt, ehhez a fiuk vegyes salátát készítettek. Degeszre ettük magunkat, de egyeseken már kezdett kiütközni a hal-fóbia.
Több mint 600 mérföldre vagyunk már Cabo Verde-től.

2009. december 1. kedd, közeleg a hal-lázadás

Eseménytelen éjszaka után a reggeli halat többen visszautasították és stikában sajtot és műzlit ettek. Én hősiesen lenyomtam egy kevés halat, de nálam is kezdődik az ellenkezés:
Kissé délnek fordulunk, mert jobbra előttünk egy alacsony nyomású ciklon viharos szelet hozhat.
Délután a változatosság kedvéért paprikás halat készítettem, de tényleg mutatkoznak a halmérgezés jelei.
A szél ugyan kissé megerősödött, de nincs dolgunk a vitorlákkal, pomásan haladunk.

2009. december 2. szerda, az út felénél vagyunk

Váltogatva hátszelezünk és raumolunk. A hátszelet nem a katamaránoknak találták ki, így állandóan huzgáljuk a köteleket. Csökken a szél, veszélyban a napi 150 tengeri mérföldes átlagunk.
Elértük az út felét, pezsgőt bontunk, kevéskét a tengerbe öntünk Poszeidonnak, a többivel mi végzünk.
Próbálkozunk a maradék halakkal, ma pizzát sütöttünk, persze hallal és olivával.
Tervezgetjük a karibi programot, Barbados után az első szigetünk a legdélebbi Union Island lesz.

2009. december 3. csütörtök, már Barbados van közelebb, szél alig

Egyre kevesebb a szelünk, csak billegünk. Aztán eluntuk és motort indítottunk, de a vásznakra nézve nem szép látvány. Le is húztuk őket. Egész éjjel motoroztunk, szégyen a motor, de hasznos.
Barbadosig már csak 935 mérföld a táv, de szél nélkül nem egy öröm.
A halakból már csak a amrinált és paradicsommal tartósítottból maradt egy kevés, ezt már leküzdjük.
Tettünk-vettünk a hajón, még takarításra is vetemedtünk.

2009. december 4. péntek, zivatar, erős szél, de jól haladunk

Délelőtt még változó volt a szél, de ebéd után ránktört egy zivatar, feltámadt a szél is. Nem volt egy rendes passzát, fújt ez délről és nyugatról is, de legalább elfoglat minket.
A sok vászonigazítás miatt majdnem este lett, mire elkészültem az olaszos pasta-val, de senki sem panaszkodott.

2009. december 5. szombat, változatos nap, flaute és bőgő

Ma votl minden gyende szellőcske, de leginkább erős szél, rendesen száguldtunk. Na meg zuhogott az eső. Csendesebb időszakokban delfinek csatlakoztak.
Jól haladunk.

2009. december 6. vasárnap, megint kezdődnek a halnapok

Eseménytelen nap végén, éppen a babsalátát készítettem, amikor Z ismét fogott egy 5-6 kilós barrakudát, felborult a vacsorarend. Feltrancsíroztuk a halat, natur kisütöttem egy adagot és hozzá pesze babsalit ettünk. Érdekes, de a népek már nem is nagyon lázadoztak.
Éjszaka nyugodtan telt, holdvilágnál és csillagfénynél.

2009. december 7. hétfő, csodás nap, csodás éjszaka

Olyan érzésünk van, mintha mindig is ezt csináltuk volna. A szél fúj, haladunk, váltogatjuk egymást a szolgálatban, főzünk, mosogatunk, ülünk a cockpitben és élvezzük a békét. Mellé egy kis vörösbort. Dőlünk délre, a messzeségben egy vitorlást láttunk, jé, van rajtunk kívül más is az óceánon?
Éjszaka álomszépek a csillagok, semmi fényszennyezés, otthon ennyi csillagot fent szikrázni soha nem láttunk.

2009. december 8. kedd, lassítunk, már itt van Barbados

Csapás érte a bandát, mind a Vili, mint Z fogott egy-egy makrélát. Most aztán tényleg kezd elege lenni mindenkinek a halból. Kész szerencse, hogy a Laci pizzatésztát csinált és megint sütöttünk halas pizzát, ez kicsit elveszi z élét a dolognak.
Az újabb haladagot részben fokhagymás olajban tartósítom, másik felét meg besóztam. Így napokig elállnak.
Már nagyon közel Barbados, nem akarunk éjszaka érkezni, ezért lassítunk és csak a génuát hagyjuk fent. Ez az utolsó óceáni éjszakánk. Z-vel az esti-hajnali kettős szolgálatot fogtuk ki, de nagy az élmény, felhőtlen ég, csodásan látszik a Dél keresztje.

2009. december 9. szerda, Föld! hajnalban már látszik Barbados, irány Bridgetown

A hajnali szolgálatban, pirkadatkor feltünik a szárazföld, a parton még égnek a városi világítás fényei, előttünk Bridgetown. Mindenki felserkent, CD-ről természetesen Vangelis szól.
Bemotoroztunk a kikötőbe a cruiserek közé, mert itt nincs külön vitorlás kikötő. Itt kell belépnünk Barbadosra. Hely persze nincs egy tolóhajó oldalához kötünk, a rajta lévők kisebb pénz- és sörjutalom fejében boldogan segédkeznek. Sőt jót is cselekedtünk, mivel mi bemehettünk a custom-ba, és ott alkoholnemű is vásárolható, a magunk fél galonos Barbados-rumja mellett vettünk 2 liter vodkát a tolóhajó legénységének is, ők oda nem mehettek.
Ittunk a sikeres utunkra.
Miután feltöltöttük a viztartályokat, átköltöztünk a kikötőtől északabbra lévő nyitott öbölbe, ahol horgonyra álltunk. A virgoncabbak kimentek a partra ápolni a parti kapcsolatokat én meg végre édesvízben rendesen lefürödtem, majd halakat sütögettem.