Vallomással kell kezdenem, tizenéves koromban faltam a tengeri útleírásokat. Leginkább a vitorlás hajókon megtett hatalmas utazások ragadták meg képzeletemet. Az meg különösen imponált, amikor valaki, vagy valakik megkerülték a földet, átkeltek az óceánon, hetekig, hónapokig küzdöttek a természettel, a hullámokkal és a széllel. Képzeletben velük voltam. Emlékszem Slocum kapitányra, akik elsőként kerülte meg a Földet szólóvitorlásként, de nagyon tetszett az a francia házaspár, akik mindenüket eladták, vettek egy öregebb halászhajót, kitatarozták és elindultak a tengerekre. Volt már egy kiskorú gyerekük, útközben született egy újabb, és néhány hónap kihagyással folytatták hosszú éveken át tartó utazásukat. A gyerekek meg ott nőttek a hajón. És ami végképp lenyűgözött, a polinéz szigetvilág, ahogy azt Thor Heyerdahl szemén át láthattam. Be akarta bizonyítani, hogy a polinéz szigetvilág Dél-Amerika felől népesült be, épített egy hagyományos (Dél-Amerikában ma is használatos) balsafa tutajt és néhány kalandra éhes barátjával nekivágtak a legnagyobb kalandnak. Ugyan a kutatók szerint Heyerdahlnak annak ellenére sincs igaza, hogy hatodmagával átértek a Csendes óceánon át a polinéz szigetekre, de ez nem rázott meg, csodálattal olvastam a Kon-Tiki expedíció leírását. Persze más egy fotelben kuporodva olvasni a vad viharokról és a megpróbáltatásokról, és megint más átélni. Akkortájt (bezárva a létező szocializmus függönye mögé) álmomban sem gondoltam, hogy majd egyszer tengeren vitorlázhatok, úgy tűnt, mintha egy fikciót olvasnék, ami velem soha sem fordulhat elő. Aztán egyetemista koromban úgy hozta a sors, hogy Balatonfűzfőn végeztem a kötelező nyári termelési gyakorlatomat és a cégnél az egyik kollégám (később barátom) mancsaftot keresett a repülő hollandijához. Másnap már ott virítottam a trapézon És persze egy-egy rosszul sikerült forduló után a vízben. Innen kezdve nyaranta, a Belkertől bérelt hajókkal a Balatont kerülgettük. Egy nagyobb csapat gyűlt ilyenkor össze, volt olyan nyár, hogy 5-6 hajón 20-an, 25-en, konvojban vonultunk Boglártól Almádiig, majd vissza Keszthelyig. De a tenger még akkor is csak álom volt. Ezeken az oldalakon megpróbálom bemutatni, hogy mi módon lehet megvalósítani egy fiatalkori álmot - immáron túl a hatvanon. <ez már egy 2016-os bejegyzés> Mostanában értesültem, hogy 2016 októberében indul egy hajó Korzikáról, át az óceánon, egészen a brit Virgin szigetekig. Néhány napig rágódtam ezen, majd elkezdtem egy kabin-társat keresni. Úgy néz ki megtaláltam, így nem látom akadályát, hogy ismét nekiveselkedjek az óceánátkelésnek.