bavaria50
elöljáró szó magamról filmográfia gondolatok hajózni jó! az Óceán
    Lakóhajóval Vitorlással a Karib tengeren    
     
A Bródy Sándor utcától a Gran Canaria-i elindulásig
2009. november 13. péntek, Budapest
Délután 6-kor találkoztunk a Bródy Sándor utcában, itt van a FilmJUS-béli munkahelyem. Tibi kapitány, aki sajnos a legutolsó percben volt kénytelen lemondani részvételét az átkelésen, vállalkozott, hogy a csapat egy részét leviszi Sopronba. Ott találkozott a teljes csapat a Fehér Rózsa Fogadóban. Ez Árpi rezidenciája, és innen már csak ugrás a Schwechat-i reptér, ahonnan másnap hajnalban indulunk Gran Canaria-ra.
Vacsora közben találkoztam a soproni rádióamatőrökkel, akik vállalkoztak, hogy kapcsolatot tartanak velünk majd az éteren át.
Elképesztően pompás vörösboros marhapörköltet vacsoráztunk, némi sörrel. A panzióban szálltunk meg, relatíve korán, mert hajnali 3-kor kellett kelnünk.
2009. november 14. szombat, Schwechat - Gran Canaria
 
Hajnali 3.20kor indultunk a fogadó elől, két kocsival. Meglehetősen csípős, hideg idő volt, fagyott. Menet közben, már Ausztriában a minket követő Audi durrdefektet kapott, ott álltunk a zimankós éjszakában. A fiuk nem találták az emelőt és a biztonsági csavarfejet. Mi a Tibivel tovább mentünk, hogy végszükségben ez a kocsi még visszaér a helyszínre és el tudja hozni a csapat másik felét. Szerencsére közben távsegítséggel megtalálták a lerobbant kocsiban az emelőt és a kulcsot, így nemsokára ők is megérkeztek.
Még egy utolsó csomagszétpakolás, egy külön búvárzsákba raktuk a túlsúlyokat és szétosztottuk Árpi lángolt kolbászait.
Senki sem maradt le, sőt pontban 10-kor meg is érkeztünk Gran Canaria-ra.
Amíg a fiuk a csomagokra vártak, elmentem kibérelni az autót. Végül egy VW Touran-t kaptunk. Persze nem fértünk be egy menetre a csomagokkal együtt. A reptéren hagytuk a lacit és a Vilit, a többiekkel és a ménkű sok csomaggal elautóztunk a sziget déli csücskében lévő Puerto de Moganba. Megkerestük a hajónkat (ez egy Bavaria 50, neve Maria), kidobáltuk a csomagokat és indultam vissza a maradék csapatért. De még nincs vége, este 6-ra vissza kellett mennem a reptérre a Zsoltiért, aki Londonból jött. Közben bevásároltunk némi kaját és innivalót, így aztán este a hajón randalíroztunk. Rövid néhány óra alatt több mint 300 km-et autóztam, de estére mindenki a hajón volt. Vacsi után jött az édes alvás.
2009. november 15. vasárnap, Gran Canaria - Puerto de Mogan
Reggel, a szokásos reggeli tetvészkedés után Vilivel elautóztunk a HiperDino-ba (itt így hívják az egyik ABC-áruházat), ahol megejtettük az 1. számú bevásárlást. A vizeket, borokat és tejet kiszállíttatuk a házhoz_visszük-szolgálattal, a többit elfuvaroztuk a hajóra.
Második körben a SPAR-ba mentünk, ott is vásároltunk ezt+azt. Sikerült majd 1000 eurót elbokáznunk.
Napközben azért szétnéztünk Puerto de Moganban, bűbájos városka.
Estefelé összeállítottuk a még hiányzó kajalistát, hát nem kevés!
Később ettünk és ittunk :-)
2009. november 16. hétfő, Gran Canaria - Las Palmas
 
A reggel nehezen indult, a tervhez képest sehol sem voltunk. Végül elindultunk a főváros, Las Palmas felé, ahol az ARC-s konkurenciát akartuk megnézni. Majdnem dél volt, mire odaértünk. Egy kis kóválygás után leértünk a kikötőbe, ahol ménkű sok ARC-s hajó készülődött a nagy útra. Itt sétáltunk majd másfél órát és bámultuk a csodás hajókat. Volt ott minden, de átlagban tíz millió dollár alatti hajó egy darab sem. Kész szerencse, hogy mi nemhivatalos vendégek vagyunk.
3 körül indultunk haza, hogy legyen időnk még a végső bevásárlásra. Kiraktam a fiukat a városka központjában, én meg visszamentem a hajóra, az ottfelejtett bevásáró listáért.
Felszedtem a Vilit és irány a HiperDino. Megint sikerült vagy 500 eurót elbokázni, majd a még hiányzó holmikért átmentünk a SPAR-ba, itt ujabb 190 volt a költés. Viszont úgy tűnik, hogy két tétel, valamint a gyorsan romlandók kivételével mindent beszereztünk.
Este Árpi nagyot alkotott vacsoraként, az egészet felvettem videóra. Zabáltunk, ittunk, igazán jól megvagyunk.
2009. november 17. kedd, Gran Canaria - Puerto de Mogan
 
 
Reggel elvittem a beszerző brigádot a HiperDinóba én meg elindultam visszavinni a bérautót Playa del Ingles-be, ami vagy 25 kilométerre van tőlünk. A kölcsönző irodája a Hotel Sany Beach-ben volt, de benne senki. Vártam vagy fél órát, előkerült a koma, meg se nézte a kocsit, csak azt kérdezte, hogy volt-e valamilyen eseményem. Visszaadtam a kulcsot és elváltunk. Errefelé nem sokat cicóznak az efféle dolgokkal. Taxival jöttem vissza és találkoztam a Vilivel és a Zotyával, akik éppen visszafele battyogtak az áruházból, a holmikat majd kiszállítják.
Ezután felhúztuk a Zolit az árbocra, végigvizsgálta a salingokat és bebandázsolta őket szivaccsal, mivel valószínűleg sokat fogunk hátszelezni. A partról nagy érdeklődés kísérte az atrakciót.
Közben megérkezett a furgon a HiperDino-ból a zöldségekkel és gyümölcsökkel. Mindent kirakosgattuk a partra, lemostuk őket fertőtlenítős vízzel és megszárítottuk. A kabinban mindezeket hálókban körbe-körbe felakasztottuk, hogy szellőzzenek és ne penészedjenek meg.
Ebédre Laci főzött egy zöldséglevest, nagy sikere volt.
Koradélután a fiuk összekapták magukat és kifutottak egy próbaútra a kikötő előtti vizekre. Én a parton maradtam és forgattam a móló végén lévő étterem teraszáról.
Este elvonultunk az egyik parti étterembe a búcsúvacsorára.
2009. november 18. szerda, az indulás napja!
 
Reggel még mindenkinek akadt itt-ott dolga a parton, szétszéledtünk. Közben megcsináltam az első fényképes web-bejegyzést, amit a partról, egy wifi-s kocsmából elküldtem a Sörcinek. Perceken belül fent is volt a hálón.
Délután 3-ig szabad foglalkozás volt, mindenki még egy utolsót szédelgett a parton. Vilivel beestünk egy parti vendéglőbe, de kiderült, hogy a pincér Barcelona drukker, a Vilin meg egy Real Madridos póló volt, lett is ebből konfliktus. Gurultam a röhögéstől.
Indulás előtt választott szkipperünk, a Zsolti tartott egy eligazítást, és megalakítottuk a kettes csapatokat, ezek váltják majd egymást nappal és éjjel.
16.05-kor elkötöttünk a parttól, kezdődik a nagy kaland. A kikötő szájában lévő kútnál még egy utolsót tankoltunk, csak 13 liter fért belénk. Leginkább ezzel töltjük majd az akkumulátorokat.
Búcsút vettünk Európától. Motorral indultunk délnek, mert a part mentén éppen déli szél fújt. 6.40-ig motoroztunk, ekkor a szél átállt a természetes keleti-észak-keletire. Szereltünk és 7-től teljes vitorlázattal haladtunk dél felé.
Az első és utolsó éjszakai szolgálatban voltam Zolival, előbb 7 és 10 között, majd hajnalban 4-től 7-ig. Minket követett Laci és Zotya, majd Vili és Árpi. Szkipperünk a mindenes tartalék, bármikor, ha éppen szükség van szerelni, akkor beugrik.
Reggel 7-ig 102 mérföldet jöttünk, pozíciónk 26o27.8N; 16o42.6W
vissza egy lépést