navigare necesse est _ vitorlázni kell

Leeward szigetek, St. Martin-tól Barbuda-ig és vissza

2008. március 10, hétfő; érkezik a második turnus
	Két héttel korábban érkeztem a karibra és ugyanezzel a hajóval (Lagoon 440, neve Hestia) egyszer már megtettük az utat, körbe a Leeward (Szélalatti) szigeteken. Hárman maradtunk, a többiek tegnap haza- repültek. A charter-cég emberei nekiálltak kitakarítani a hajót, új ágyneműt húztak, ellenőrizték a motorokat és kijavították a klotyó lefolyót, mi meg Tibivel és Zsoltival elmentünk a szupermarketbe, felfrissíteni a készleteket. 5 hatalmas bevásárlókocsit pakoltunk tele és Joe, a helyi kapcsolatunk odafuvarozta a holmit a hajóra. Csak megjegyzem, mintegy 2000 USA-dollárt bokáztunk el. Tibi kiment Joe-val, a helyi kapcsolatunkkal az érkezők elé a Fort de France-i reptérre, kicsit késett a gép Párizsból, de végül mindenki megérkezett, nagy volt az örömködés. Este a kikötői étteremben tartottuk a nyitóbulit.

2008. március 11. kedd; elindulás, át Tintamare-ra fürödni, este Grand Case-i utcabál
	Tintamare (egyes térképeken Tintamarre), egy kis lakatlan sziget nem messze St. Martin északi csücskétől keletre. Természetvédelmi terület. A homokos tengerpartja viszont csodálatos, a vitorlások kedvelt horgonyzóhelye. Nevét a spanyolok adták, tinta mare a tenger csodás színére utal.

2008. március 12. szerda; irány Gustavia, St. Barts

Relatíve korán indultunk, ez azt jelenti, hogy reggel csak kicsit tökölődtünk. Tintamareig széllel szemben, motorral jöttünk, majd bő negyed széllel, délkeleti irányban egészen St. Barts közepéig jutottunk. Gustavia, St. Barts legnagyobb városa, külső kikötőjében, mély vízben dobtunk horgonyt.
Napközben Gustaviaban mászkáltunk, lerí a városról a gazdagság, ezt tartják a karib riviérájának. Az árakon is látszik.
Este BBQ-partit tartottunk, sertésbordácskákat, kolbászkákat és rákokat sütöttünk.

2008. március 13. csütörtök; irány Port Zante, St. Kitts

Reggel jó negyed széllel végigjöttünk St. Kitts partjai előtt egészen Basseterre-ig, ennek kikötője Port Zante. Szerencsére volt egy üres hely a baloldalon, orral álltunk a partnak, farral bóján. Volt egy kis gubanc, a hajócsavarral feltekertük a bójához menő kötelet, de Zoli vízbe vetette magát és letekerte.
A sziget eredeti neve San Cristobal, az angolok keresztelték át Saint Christopher-re. Az ország jelenlegi teljes neve: Saint Christopher és Nevis Államszövetség, ennek rövidítése a Saint Kitts.
Este egy kis semmittevés után a fiatalok kivonultak a partra bulizni, hajnalban csörtettek haza.
Reggel arra ébredtünk, hogy mellénk kötött a Queen Mary 2 :-)

2008. március 14. péntek; kirándulás, körbe St. Kitts-en, délután át Nevis-re hajóval

Péntek délelőtt egy kisbuszt béreltünk és körbejártuk a szigetet. Első állomásunk a Bloody Point, ahol a különben egymással is harcoló angolok és franciák több mint 2000 benszülöttet mészároltak le 1626-ban. Következő állomásunk a térség legépebben maradt és jól konzervált látványossága, a Brimstone hegyen lévő erőd, a Fort Charles. Idefele jövet, a vízről is jól látható az impozáns erődítmény, amely az UNESCO Világörökség része. Az angolok és franciák térségbeli háborúsodásának nyomán építették, kisebb megszakításokkal majd 100 évig. Többször cserélt gazdát, végül is az angolok hódították meg az egész szigetet, beleértve az erődöt is. A francia flotta legutoljára 1806-ban próbálta visszafoglalni, eredménytelenül.
A sziget Atlanti-óceáni parján szép látványt nyújtottak az ún. Black Rocks vulkáni sziklái, félig a vízben, félig a parton. Menet közben egy cukornádültetvényt is meglátogattunk, majd egy régebbi ültetvény romjait is megnéztük. És végül elmentünk a sziget legkeskenyebb részéhez, ahol alig néhány méterre van egymástól az Atlanti óceán és a Karib tenger.
Délután visszamentünk a hajóra és átmotoroztunk az iker-szigetre, Nevis-re, hol a Double Deuce nevű krimóval szemben, horgonyra álltunk. Az angol tulaj és benszülött felesége bűbájosak voltak, előitalként egy Bullshit nevű koktélt kaptunk (alapja rum , olyan mint a lórugás) mindenféle tengeri izéket vacsoráztunk, majd kifeküdtünk a parti homokra és bámultuk a csillagokat, a háttérben szóló karibi zene mellett.

2008. március 15. szombat; körbe Nevis-en kisbusszal

A sziget "fővárosa" Charlestown, itt él a sziget lakossságának fele. De a fő nevezetesség a botanikus kert, amelyik csodásan néz ki buja növényzetével. Viszont lerí róla, hogy emberalkotta, semmi trópusi összevisszaság nincs benne, minden magán viseli az emberi gondoskodás jelét.
Ugyancsak nevezetességnek számít a Montpelier-birtok, egy valamikori cukornád-ültetvény központja, amit átépítettek luxus-nyaralóvá. Helyi vezetőnk szerint még Diana hercegnő is nyaralt itt.
Ezután lementünk a tengerpartra, egy üdülőfalu plázsára, ahol egy rövidke időre éltük a milliomosok életét.

2008. március 16. vasárnap; irány Antigua, este Shirley's Height

Hajnali 6-kor indultunk Antiqua felé, sajnos teljes ellenszélben. A napfelkeltét Nevis hegyei felett már a hajóról élveztük. Menetközben bennszülött halászok mellett haladtunk el, akik vadul integettek, hogy nehogy felszedjük a hajóval a hálójukat. Kilépve a sziget árnyékéból erősen hullámzott. A jobb oldali motorunkkal felszedtünk egy úszó kötéldarabot. Próbálkoztunk leszedni, nem sok sikerrel. Zoli, Zsolt és Tibi is búvárkodott, de nem sikerült leszedni a kötelet, a motor viszont továbbra is működött, igaz csak 1800-as fordulaton járattuk.
English Harbour-ba futottunk be, kisebb bonyodalmak után sikerült rendesen kikötnünk, a szomszéd angol vitte ki bocival a kötelünket a bójához.
Miután összeszedelőzködtünk, testületileg kivonultunk Shirley's Height-re, ott volt az esti dühöngő. Egy parádés lobstert vacsoráltam néhány sörrel, ezután hazavonultam, kifeküdtem a deckre és az Oriont bámultam. A fiatalság meg kivonult a parti krimóba.

2008. március 17. hétfő; szigetkörút Antigua-n
	A fiuk autós körutat tettek a szigeten, én meg kamerával bejártam English Harbourt. Kutya meleg volt. Antiguat 1632-ben gyarmatosították az angolok. 1725-től az angol hajók bázisként használták a természetes kikötőt, a mostani English Harbourt, többek között itt állomásozott hajóján a későbbi trafalgari győztes, Horatio Nelson.

2008. március 18. kedd; irány Barbuda, este BBQ-party a hajón

Kis segitséggel indultunk, a mellettünk lévő hajó a mi kötelünkön át, keresztbe kötötte magát bójára. A másik szomszét hajón egy idősebb pár, a fiatalabb pár és vagy 5 gyerek, ők segítettek. A kisebb gyerkőcök meg mentőmellénybe öltöztetve futkostak a parton meg a hajón. Az egyik bocival kiment a bójához és lekötött minket. Mi meg elegánsan kifutottunk, semmi bénázás, külön kapitányi dicséretet kaptunk. A sziget keleti csücskéig motorral mentünk, majd északnak fordultunk Barbuda fele, Sajnos szembeszél fújt, maradt a motor.
Barbuda egy lapos korallsziget, horgonyra kötöttünk, kimentünk a partra és csak heverésztünk a csodás homokon.
Este BBQ party, tarjával, csülökkel, rákokkal, fenomenális volt. Volt is duhajkodás.
Éjszaka erős hullámzás támadt, valahol északon vihar lehetett.

2008. március 19. szerda; délig szerencsétlenkedés, majd vissza Gustaviaba

Reggeli készítés közben kifogyott a gáz, telefonon felhívtuk a parti kapcsolatunkat, hogy tudna-e gázt szerezni, Igérte, hogy kihoz a partra egy palackot, de nekünk kell kimenni érte. Egy négytagú brigád kiment bocival, hullámok között értek ki a partra. Ott derült ki, hogy se gáz, se kenyér nincs a szigeten, vissza kellett jönni, de a hullámok miatt nem sikerült a bocit vízre tenni. Végül minden létező kötelünket össze- kötöttük és a Zoli kiúszott a végével a partra. Nagy haditett volt, a hullámok már hatalmasak lettek. Kiérve rákötött a dingire és azzal behúztuk a hajóra, a fiuk meg beúsztak, mert nem tudtak beszállni az erős hullámzás miatt.
Dél lett mire összekaptuk magunkat és visszaindultunk Gustaviaba. Órás váltásokkal vittük a hajót, Tibi, Zsolti meg én. Majd 10 óra volt mire beértünk, késő estére, és horgonyt dobtunk a kikötő előtti öbölben.

2008. március 20. csütörtök; irány St. Martin, Phillipsburg

Maradt a hullámzás, így reggeli után horgonyt húztunk és irány St. Martin. Pompás félszélben és raumban döngettünk. A philipsburgi nagy öbölben a benzinkúthoz álltunk, ugy is kellett dízelt tankolnunk, végül ott is éjszakáztunk (megdumáltuk a kutassal).
Délután kimenőnk volt, besétáltunk a városba, megvettem a kötelező turista szuveníreket, este meg bevetettük magunkat a kedvenc éttermünkbe, a GreenHouse-ba, a polipok és rákok közé.

2008. március 21. péntek; fürdőzés Orient Bay-ben, a Yellow Beach-nél

Kimotoroztunk a kikötőből Orient Bay-be beachelni. Láblógatás után Tibivel és Zsoltival nekiálltunk főzni. A rákokhoz való creole-szószom majdnem olyan jó volt mint a Green House-beli. Tibi paprikás krumplit csinált csipetkével, tréningezte a fiukat a hazamenetelre.
Visszafele vászonnal jöttünk, ez a turnus valószínüleg utoljára.
Este a változatosság kedvéért ismét a Green House-ban kötöttünk ki.

2008. március 22. szombat; téblábolás Phillipsburgban, búcsúvacsora

Reggel kimentünk a fiukkal kimentünk a partra bevásárolni a következő turnusnak. Öten voltunk pik-pak lebonyolítottuk.
Napközben két zivatar is volt, de hát ilyen a karibi térség télen.
Koradélután mindenki visszajött a beszerzett turistabővlikkal a hajóra és irány a bázisra Anse Marcell-be. Felerősödött a szél, húztunk egy génuát és még utoljára élvezkedtünk.
Este a mindenkinek kiosztott egyenpólóban kimentünk a búcsuvacsorára.

2008. március 23. vasárnap; röptetés
	A brigádot elfuvarozták a reptérre, délután pedig megérkezett a következő turnus.