navigare necesse est _ vitorlázni kell

Martinque-tól Union Islandig és vissza

2006. február 18. szombat, Budapest - Párizs - Martinique
	Átrepültük az óceánt, csak Párizstól Fort de France-ig majd kilenc óra, nyugatnak, így 5 órával rögtön kevesebb lett. A télből belecsöppentünk a 30 fokos trópusokba. A transzferünk elvitt a Le Marin nevű kikötőbe (ez a sziget déli csücskében van) és felvonultunk egy szépséges, Catana típusú katamaránunkra, név szerint Socrate. Elcuccoltunk, majd este elvonultunk egy közeli krimóba, ahol élő zene, karibi kaják és rum is volt. Lefekvéskor nem nagyon kellett dajkálni.

2006. február 19. vasárnap, átvitorláztunk St Lucia-ra, Marigot Bay-be

Reggel a szokások szerint molyoltunk, reggeliztünk, és bevásároltunk a kikötőhöz közeli szupermarketben, kijelentkeztünk a kapitányságon, hiszen elhagyjuk Franciaországot, majd fél 11 körül elindultunk St Lucia irányába. 18-22 csomós félszélben, egy reffel haladtunk. Átlagunk 5-6 csomó körül volt, de befujásokban 8 csomóval is mentünk.
Koradélután futottunk be Marigot Bay-be, ami egy csodálatos kikötő, a parton pálmafák, mögötte egy trópusi erdő, és mint kiderült a part mentén mangrove erdő. Mooringra álltunk és a bocival kimentünk a partra. A mangrove felett ácsolt stégen át lehetett kimenni a szárazföldre, ahol a butikban vettem egy szörnyűséges tarka selyeminget, a la americano, majd elkapott minket egy trópusi eső. Mintha dézsából öntötték volna, ilyen otthon nincs. Visszafelé jövet, kezemben a videokamerával három fiatal bennszülött megállított és előadott egy fenomenális táncot.
Este még iszogattunk a parti kocsmában, rum több-kevesebb gyümölcslével keverve, majd vissza hajóra. A sötétben egy pompázatos tengeri fürdőzés után békésen nyugovóra tértünk.
Éjszaka nemkívánt átogatónk volt a mooringon álló hajón és elvitt néhány holmit, amit kint hagytunk a cockpitben. Tanulság, ne hagyd kint a buxádat a cockpitben, inkább tedd a matrac alá.

2006. február 20. hétfő, Saint Lucia, autós körút

Reggel számbavettük a kárt, Mr King, a parti kapcsolatunk szerint semmi értelme a rendőrséggel bajlódni, úgy sem fog semmi kiderülni. Ezzel szemben béreltünk egy kisbuszt és 4 német hajós társaságában körbejártuk a szigetet.
Első állomásként egy banán-ültetvényt látogattunk meg, azt állították, hogy Anglia a sziget legnagyobb banán-importőre, a fő partner a Marks and Spencer.
A követkerő állomás egy bennszülött falú, Anse le Ray, ahol a tér közepén egyenruhába öltözött kisiskolásoknak énekórát tartottak (és mellesleg mi lehettünk a szertári fehéremberek :-). A tér sarkán lévő szatócsboltban viszont jéghideg sört lehetett kapni.
Felautóztunk a Sulphur Spring nevű helyre, ahol a valamikori Soufriere nevű vulkán bemutatta az klasszikus utóvulkánosságot, füstölgött, iszapvulkánok pöfögtek, büdös volt és a kén kicsapódott a sziklákra. Kicsit lejjebb, a völgyben meg iszappakolást is kaptubnk.

2006. február 21. kedd, átvitorláztunk Wallilabou Bay-be, St Vincent szigetére

Korán reggel, de reggeli után :-) tovább indultunk dél felé, cél a St Vincent szigetén lévő Wallilabou Bay. Horgonyra álltunk, a hajóról egy hosszú kötélen meg egy parti pálmafára kötöttünk. Pont mint anno a kalózok. Már csak azért is, mert az öböl arról híres, hogy itt forgatták a "Karib tenger kalózai" című film egyes jeleneteit, a díszletek a mai napig is állnak (ámbár 2009-ben újra itt jártam, hát nem sokat foglalkoztak a karbantartással).
Este a parti krimóban jártunk, ahol egy norvég hajó legénységével fraternizáltunk, sok-sok koktél társaságában, az ellenkező neműek még táncoltak is a steel-band zenére.

2006. február 22. szerda, átvitorláztunk Mustique-ra

Viharos átkelésünk volt St Vincent és Mustique között, 30 csomós félszél, de hát ez a vitorlázás szépsége, mentünk mint a golyó. Koradélután értünk Mustique-ra, belavíroztunk a zátonyokkal védett öbölbe.
A sziget alig hasonlít a többi karibi szigetre, legnagyobb részét újgazdagék megvásárolták (a cég neve Mustique Company) és egy ápolt füves kis-Angilát csináltak belőle. Még Mick Jagger-nek, David Bowie-nek Eric Clapton-nak, Keith Richards-nak és Tommi Hilfiger-nek is van itt háza, természetesen jó puccos, itt szokott nyaralni a királyi ház, beleértve magát a királynőt is, sőt vendég volt Amy Winehouse és Jeremy Clarkson is. Manapság a Middleton-család és Vilmos herceg is erre szokott járni. Összefoglalva egy angolosra kiherélt karibi sziget.

2006. február 23. csütörtök, Macaroni Bay, Mustique, majd irány Union Island

Reggeli vacakolás után, egy bérelt autóval átmentünk a sziget atlanti parjára, a Macaroni Bay-be, ahol méteres hullámok futnak ki a partra, annak ellenére, hogy az öblöt korall-zátonyok védik. Fürdés után, a homokban heverve filozifikus gondolatok kerülgetik az embert, az élet értelme: heverészni a homokban, süt a nap és vár a tenger.
Délután elkötötttünk és tovább haladtunk dél fele, utunk legdélebbi pontjára, Union Island-ra értünk. A kikötőbe a zátonyok mentén lehet bejutni, később az eső is eleredt. Clifton village-ban kötöttünk ki, egy mólóra. Szemben a Bougainvilla nevű étterem, pompás étlappal és egy hatalmas akváriummal, amelyben cápák és egy muréna is lakott. Este ott ejtőztünk, de előtte meglátogattunk a helyi kimérést, ahol dübörgött a karibi zene. Érdeklődtünk a zene iránt, a tulaj közöpte, hogy másol nekünk rögtön egyet. Csak a a jogvédők meg ne tudják :-)

2006. február 24. péntek, Tobago Cays

Reggel búcsut vettünk Union Island-tól (nem hittem volna, hogy újra látom, de 2009-ben, az óceánátkelés után itt kötöttünk ki), majd elindultunk vissza, észak fele. A környék vulkáni szigetei között különlegesség Tobago Cays, egy zátonyokkal körbevett alacsony kis korall-szigetek. Nem is lehet Union Islandról egyenesen ide jönni, meg kellett kerülnünk Mayreau szigetét. Öt kis korallsziget, amelyet a Horseshoe Reef (Lópatkó zátony) és a World's End Reef (Világvége zátony) vesz körül, csodás látvány de a zátonyok miatt elég bonyolult behajózni. A hajók csak horgonyon, vagy bóján állnak, bocival lehet kimenni a partra, vagy úszva. Álomvilág.

2006. február 25. szombat, irány Bequia

Keleti szélben kreutzolgattunk Bequia felé, végül eluntuk és beröffentettük a motort. Dél körül dobtunk horgonyt az Admiralty Bay-ban lévő Port Elizabeth-ben. Ez a sziget a Grenadines-ek között a nagyobbak közül való, a kikötőbe komphajók is kikötnek, sőt autók is jöttek át St Vincentről.
A kikötőben jönnek-mennek mindenféle egyéb hajók, többek között olyanok is, amelyek hajósok számára nyújtanak szolgáltatásokat - no nem félreérteni - pl. mosodahajók, vagy olyanok, amelyek tartályból üzemanyagot és vizet árulnak. Mi is feltöltöttük az egyik kiürült édesvíz tartályunkat.
Bocival mentünk ki a közeli partra és elsétáltunk a kikötőbe, ott van a Rasta Market, egy igazi karib piac, zöldség és gyümölcsök mellett mindenféle turista-bóvlit is lehet vásárolni.
A sziget többek között arról is híres, hogy itt volt a Feketeszakáll, eredeti nevén Edward Teach kalózkapitány egyik fészke. Egy 2005-ös BBC-sorozat csinált belőle Feketeszakállt és hírességet.

2006. február 26. vasárnap, St Vincent, Blue Lagoon

Reggel átvitorláztunk a főszigetre, St Vincentre. A déli csücskében van a Blue Lagoon nevű öböl, a városi legenda szerint a szembenlévő Young Island-on forgatták a hasonó című filmet, de ott sajnálkoztak a bennszülöttek, hogy azóta szállodákkal építették be az addig lakatlan szigetet. De mindez tényleg csak legenda, a filmet egy polinéz szigeten forgatták. A kikötőt mindenfelől zátonyok veszik körül, nem egyszerű a behatolás.
Délután egy bérelt autóval és pilótával megnéztük a sziget egyik nevezetességét, a főváros, Kingstown melletti botanikus kertet. Még a francia időkben, a francia kormány támogatásával alapították az 1700-as években. Csodaszépen karbantartott hely, van itt mindenféle trópusi növény, sőt egy mini-állatkert szerű részen egzotikus madarakat, pl. egy endémikus papagájt (St.Vincent parrot) is láthattunk.

2006. február 27. hétfő, a két Piton, St Lucia

Reggel korán indultunk, a cél a két Piton-hegy közötti Anse de Piton nevű öböl, ahol nagyon kevés mooring van, ha az ember később érkezik, nincs már alkalmas kikötési hely. Kettő körül értünk oda, az utolsó előtti bója maradt ránk, egy óra múlva meg is telt az öböl. Bármilyen meglepő az öbölben egy magyar legénységű egytestű állt (már korábban is találkoztunk velük), de a népek már kivonultak a partra. Később mi is kimentünk a bocival. A part egy luxusszállóhoz tartozik, erre a rövid időre mi is átvedlettünk unatkozó milliomosokká, az italokat kihozták a nyugágyhoz, és megmártóztunk a szálló medencéjében is. Azért az is kiderült, hogy erre a rövid időre mókás a dolog, de különben maga a tömény unalom. A szállóvendégek csak heverésztek, napoztak és iszogattak, ennyi. Mennyivel pompásabb hajóval körbejárni azokat a helyeket, ahova tulajdonképpen csak a víz felől lehet elmenni.

2006. február 28. kedd, irány Rodney Bay, St Lucia

Délelőtt még kicsit játszottuk a milliomosokat, aztán átdöngettünk St Lucia legnagyobb vitorlás kikötőjébe, Rodney Bay-be. Mólóra kötöttünk, száraz lábban is ki lehet vonulni a parti kocsmába, szomjoltani, a parti boltba, felfrissíteni a készleteket, no meg bő vízzel tusolni a feredélyezőbe.
A kikötőben áll az a rekonstruált kalózhajó, amelyik egyrészt filmdíszlet, másrészt turistavakításként hozza-viszi a befizetett szárazföldieket.
A hajón vacsoráztunk, a hölgyek marhapörit készítettek, a férfinép meg előtte feltöltötte a frigót a délután beszerzett sörrrel és borral.

2006. március 1. szerda, plage és a Scuttlebutts

Délelőtt bocival átmentünk az öböl külső részére, ahol egy széles, homokos strand terül el és hatalmas hullámok jönnek kifele. A parton napernyőt is lehet bérelni, no meg krimó-bódék sorakoznak, mindenféle étellel és hideg italokkal, kicsit Görögországra hajaz. Még masszázs-szolgáltatás is volt.
Ebédre ráksalit ettem, mi mást?
Este testületileg kivonultunk a kikötői étterembe, a Scattlebutts-ba a búcsúvacsorára. A helyi szokásoknak megfelelően itt helyeztük el a kissé viseltes állapotban lévő zászlónkat, amelyet a szél két hét alatt rendesen megtépázott. Remélhetően sokáig ott fog lógni, a mi dedikációnkkal.

2006. március 2. csütörtök, vissza Martinique-ra

Pompázatos negyed-félszélben döngetünk visszafele Martinique-ra. Csupán az a sajnálatraméltó, hogy ez az utolsó vitorlázós napunk. A kikötőben teletöltöttük az üzemanyagtartályokat, így kell visszaadni a hajót. Összességében 103 litert tankoltunk, és csináltunk egy kis summázatot, mindösszesen 420 mérföldet tettünk meg, az üzemanyag-fogyásból is láthatóan, zömében vászonnal. Motort csak a kikötőkben használtunk, no meg azzal töltöttük az akkumulátorokat.
Este a Mango Bay nevű étteremben több languszta végezte a tányérunkban, ámbár meg kell mondani, hogy csak a csapat fele kötött velük barátságot, a többiek inkább kontinentálisabb menüket fogyasztott.

2006. március 3. péntek, Fort de France és át az óceánon

Reggel csomagoltunk, átadtuk a hajót és elautóztunk Fort de France-ba, a fővárosba, innen indul majd a repülőnk Párizsba.
Napközben szédelegtünk a városban, megvásároltuk az elkerülhetetlen turista-bóvlit, itt-ott megittunk némi sört és megebédeltünk egy félig francia, félig karib érzületű helyen. Nagyon érdekes ez a franciába oltott tengeren-túli feeling. Aztán ki a repülőtérre, felkészültünk a majd 9 órás repülésre.
Sajnos minden jónak egyszer vége szakad.