bavaria50
elöljáró szó magamról filmográfia naplók hajózni jó! az Óceán
    rólam írták      
     
      elhangzott Csíkszeredán 1998. október 9-én az
European Seminar on Local and Regional Information Society:
Problems of Development in Central and Eastern Europe

konferencián

Az információs társadalom hatása az oktatásra és az adminisztrációs rendszerre

       
  Tisztelt Hölgyeim és Uraim
Nagy örömömre szolgál, hogy módom nyílik Önökkel megosztani rögeszméimet.
Kabdebó György vagyok a budapesti Fővárosi Oktatástechnológiai Központ igazgatója.
Néhány szót szeretnék szólni magáról az intézményről. 1992-ben alapította a Fővárosi Önkormányzat és ehhez nagyon nagy támogatást kaptunk az angol és a magyar Munkaügyi Minisztériumtól, az angol Know How Fundtól és egy Világbank által kölcsönnel támogatott magyarországi szakképzés-fejlesztési programtól.
Alapvetően két tevékenységi kört művelünk.
Az egyik főirány a széleskörű médiafejlesztés, mind az iskolarendszerű, mind az azon kívüli felnőttképzés számára készítettünk audió és videó anyagokat, számítógéppel támogatott oktatóanyagokat, multimédiát, mint pl. a CD-ROM, CDi, photoCD és videoCD és legújabban INTERNET-alapú oktatóanyagokat.
Ez utóbbinak alig egy éve már nagyon jól hangzó neve is van: angolul WEB Based Training.

Előadásom címe: Az információs társadalom hatása az oktatási és adminisztrációs rendszerre.
Szeretném pontosítani, illetve értelmezni az előadás címét.
Az oktatási rendszer alatt nem csak az iskolarendszerű képzést értem, hanem mindazt a tevékenységet, amelyet azért végeznek,

    - hogy az emberek jobban végezhessék a munkájukat,
    - hogy az emberek műveltek legyenek a szó legáltalánosabb értelmében,
    - hogy ez a képzés segítse az emberek szocializációját, áttételesen javuljon az emberek közti együttélés és ezáltal javuljon az élet minősége.
  Van erre egy nagyon szép magyar mondás, még a múlt század közepén mondta egy felvilágosult elme: célunk hogy az országot a kiművelt fők sokasága alkossa.
Értelmeznem kell az adminisztrációs rendszer fogalmát is, hiszen ezt nagyon sokféle értelmezésben és megközelítésben lehet használni. Előadásomban a szokásos közigazgatási, államigazgatási értelmezést kissé leszűkítettem az oktatási területre, mármint az oktatásirányításra, és mint azt majd hallani fogják nem utolsó sorban a résztvevők közti kapcsolatokra, a civil szerveződésekre. Az oktatási terület mindig nagyon érzékeny volt a technológiai fejlődésre, egyrészt az új ismeretek gyorsan be kellett hogy kerüljenek, a nevezzük így: tananyagba, másrészt azokat az új technológiákat, amelyeket használni lehetett az ismeretátadásban, azok nagyon rövid idő alatt beépültek az - ma úgy nevezzük - oktatástechnológiába. Csak egy rövid felsorolás:
laterna magica - még a múlt században;
a filmszalagos álló- és mozgókép, már a század elején;
és amire már néhányan emlékezhetünk is (Magyarországon, mint sok más országban ezek államilag támogatott programok voltak):
minden iskolába televíziót,
minden iskolába videólejátszót,
minden iskolába számítógépet - és ezzel elszabadultak a processzorok.
Merthogy számítógép és számítógép között ég és föld a különbség. Kezdetben voltak az ún. iskola-számítógépek, most meg már itt dübörögnek a hatalmas kapacitású monstrumok a informatikai országúton, a világhálón.
Az már csak hab a tortán, hogy a régebbi eszközöket is kezdik kitúrni a processzor alapú eszközök, a diavetítőt a photoCD, a videomagnót, a videoCD és újabban a DVD.
Erről most az időszűke miatt nem beszélek, az elmúlt napokban erről tartottak kollégáim és jómagam is előadásokat a Pedagógusok Házában.
Ami tulajdonképpen minőségileg megváltoztatta a helyzetet az a hálózatok, a világháló, a WEB megjelenése, illetve terjedése. Sokáig az Internet csupán játékszernek tűnt, illetve nem mutatott sokkal többet, mint egy gyors postai szolgáltatás, mondjuk a telefax.
Aztán megjelent a www. Eleinte ez is csak játékszernek tűnt, de nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy ez az a médium, amelytől egyszerűen leomlottak az információ-áramlást gátló falak, légiessé váltak az országhatárok.
Csak megjegyzem, hogy egy ideológiára alapuló diktatúrát a hideg kirázza az Internet gondolatától is, kész szerencse, hogy 90-re összeomlott a volt szocialista tábor, képzeljék el micsoda pénzt fordítottak volna ezekben az országokban a cenzúrára, az ellenőrzésre vagy a tiltásokra.
És eljutottunk a lényeghez: megszületett az a médium, amelynek segítségével megvalósítható a legteljesebben szabad információáramlás.
Ez nem a rádió és a televízió, melyek csak egy egyirányú utcák, és ezért aztán nagyon könnyen lehet őket manipulálni.
Ezen keresztül pl. egyidejűleg több millió ember olvashat gyakorlatilag a megjelenés pillanatában bármilyen információt (aktuálisan beleértve pl. az orális iroda titkait). Itt mindenki elmondhatja mindazt, amit jónak lát, és gyakorlatilag minden ember megtalálhatja az őt érdeklő témát, vagy a hasonló érdeklődésű embertársát, embertársait.
Itt el kell mondanom ezzel kapcsolatos első, és bevallom megdöbbentő tapasztalatomat. 1989-ben (figyeljék a dátumot, majd 10 éve) látogatóban voltam Franciaországban és többek között eljutottam Mar sur Vallé-ba - ez egy kis településcsoport nem messze Párizstól - ahol egy kísérleti kormányzati projekt révén valamennyi lakásba bevezették a hálózatot - ezt ott és akkor Minitel-nek hívták - és többek között a falvacskák lakói közötti információcsere elektronikus úton bonyolódott.
Ezen a csatornán keresztül értesültek a lakók a pl. hivatalos polgármesteri közleményekről, ezek keresztül véleményezték az egyes terveket, sőt ezen keresztül szavaztak is közös dolgaikról, egy saját elektronikus újságot szerkesztettek és többek között ezen keresztül kerestek mániáikhoz partnereket.
És ez még csak az előképe volt annak, ami mára már megvalósult.
Hogy nehogy félreértsenek, ettől még nem vagyok boldog, hiszen beláthatalan - akár negatív - következményei is lehetnek ennek az információs szabadságnak, de most nem mint Kasszandrát hallgatnak engem.
Azért nem tudom megállni, hogy ne huhogjak egy kicsit. Arról mindenki hallott, hogy akár az atombombagyártás receptje is megtalálható a hálózaton, de alapvetően nem ez a gond. Ha valaki nagyon akar bombát gyártani, úgyis megtudja.
Másként kell fogalmaznom: a neten lévő információ 99%-a - de lehet hogy több is - szemét. A szó több értelmében is: szemét mert olyan a tartalma, vagy azért mert engem, vagy pontosabban a mindenkori olvasót nem érdekli.
Már ma is a legnagyobb gondot az okozza, hogy mi módon tudom célzottan eljuttatni az általam készített, nyújtott információt és hogyan tudom kiválogatni ebben a tengersok anyagban az engem érdeklőt.
Mindenféle módszerek léteznek már e probléma kezelésére, de most még csak a kezdet kezdetén tartunk ennek a mindent elárasztó információ-áradatnak.
De vissza az oktatáshoz.
Egyáltalán, mire lehet használni a világhálót közvetlenül az oktatásban?
Első magától értetődő ötlet, hogy információ-szerzésre.
A tanár például tájékozódhat mindenféle területen, pl. legújabb pedagógiai kísérletekről, módszertanról, tankönyvről, egyéb médiáról, összegyűjthet demonstrációs anyagot, részt vehet pedagógiai továbbképzésen.
E két utóbbiról hadd szóljak kicsit részletesebben: aki már próbálta az tudja, hogy egy Internet-en lévő anyagot nem lehet on-line használni egy iskolai tanórán, ahhoz még túl lassú és megbízhatatlan a hozzáférés.
A megoldás önmagában nagyon egyszerű, a kiválasztott anyagot down-load-olni kell a saját gépre, vagy a lokális hálózatra, az INTRANETre és onnan kell használni.
Csak zárójelben, itt nem említem a fenti eljárás megoldatlan jogi problémáit, ez még megoldandó probléma a jogalkotók számára.
Az a tanár, amelyik időt szán az ilyen fajta gyűjtögetésre, rövidesen hatalmas anyagot birtokolhat és használhat, mind bemutatásra, mind a hallgatói gyakoroltatására, tréningjére.
Ami a pedagógusok képzését, továbbképzését illeti, alapproblémaként megfogalmazható, hogy: egyrészt szükséges az élethosszig tartó (life-long) tanulás, másrészt a tanároknak sincs idejük a munka mellett rendszeresen hosszabb, egésznapos vagy hónapos kurzusokon részt venni
A megoldás a távoktatás.
Az Internet megjelenésével ezen a területen is minőségi változás, robbanásszerű fejlődés prognosztizálható.
Az elmúlt egy-két évben kialakult egy új távoktatási forma a web based training. Az Interneten megjelentetett tananyag mellett a hallgatók tutorálása is a hálózaton folyik, sőt a hallgatók egymás közt is közvetlen kapcsolatot alakíthatnak ki, feloldva ezzel a távoktatás egyik hátrányát az interperszonális kapcsolatok minimális mértékét.
Megszületett az első kísérleti jellegű magyar anyag [ne vegyék reklámnak, a FOK készítette].
Elmondhatom hogy az elmúlt fél évben a FOK-nak több mint 500 olyan tanfolyami hallgatója volt, akik Interneten keresztül megvalósított tutorálással tanultak.
Az 1998-as év különben is mérföldkő a WBT tekintetében, megalakultak az első WBT-egyetemek, örömmel jelenthetem, hogy az egyik ilyen virtuális egyetem magyarországi, ez az UNIWORLD.
Az eddig felsoroltak önmagukban még nem látszanak korszakalkotónak, első pillanatra a világháló - többek között - csupán egy újabb oktatástechnológia eszköz.
Pedig jól végiggondolva itt lényegesen többről van szó. A minőségi ugrást az jelenti, hogy egyrészt bárki közvetlenül megírhatja véleményét és megtalálhatja rokonérdeklődésű olvasóját, másrészt a minden hálózatot használó egyén vagy szervezet azonos jogosultságokkal bír, azt jelentet meg amit akar minden cenzúra nélkül és ami legalább ilyen fontos gyakorlatilag fillérekért.
A rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt csak nagyon vázlatosan említek meg néhány a közeljövőben előálló helyzetet, amelyik rávilágít arra, hogy mi minden várható, és ezúttal még csak minősíteni sem akarom, hogy ez jó lesz vagy rossz, vagy akár egy időben mindkettő.
Önök jól tudják, hogy a statisztika bizonyos helyzetekben stratégiai fegyver is lehet. Mármint ha manipulálják őket. Egy jól kiépített hálózat és informatikai rendszer többszörös védelmet nyújthat az ilyen manipulációk ellen. Mert hol lehet a statisztikai adatokat meghamisítani, egyrészt a forrásnál - már eleve hamis adatok kerülnek bele - és természetesen a feldolgozásnál. Ha a forrásadatok már születésük pillanatában a hálózaton át egy időben több egymástól független feldolgozó helyre is eljuthatnak akkor meglehetősen kicsi a manipulálás lehetősége. A társadalom egyes csoportjai, hasonló érdekek mentén az Internet segítségével szoros kapcsolatot építhetnek ki egymással, ezáltal nagyban megnő az érdekérvényesítő hatékonyságuk. Ugye látható, hogy ha ezek civil szerveződések, akkor a társadalom csak nyer velük, szemben azzal, ...... de nem akarok senkinek ötletet adni, úgyis el tudják képzelni.
Egy nagyon földhöz ragadt példával szeretnél Önöktől elbúcsúzni: tételezzük fel, hogy minden iskolában minden tanárnak van Internet-hozzáférése és e-mail postaládája.
Ezenkívül ebben az adott országban létezik egy a történelemtanároknak szánt ún. levelezőlista, amelyre a történelemtanárok legnagyobb része feliratkozott. Ezen tanárok közül csupán csak néhányan publikálnak rendszeresen - tudják vannak grafománok - viszont a levelezőlistára feliratkozottak naponta olvassák az eseményeket. Aztán a csendes vízbe egyszer csak követ dobnak. Annak a bizonyos országnak az oktatási kormányzata egyszer csak kitalálná, hogy egy rendelettel megváltoztatja a történelem bizonyos részét. Egészen biztos vagyok hogy az említett Internetes levelező listán néhányan szóvá tennék az ügyet és ezt követően parázs vita bontakozna ki az érdekeltek között persze pro és kontra.
Csupán egy lényeges különbség van a múlt és a jövő között, ezt az elképzelt vitát valamennyi történelemtanár naponta a saját levelesládájában találná és olvasná.
Gondoljanak bele a következményekbe.